Emléket sem
Lépked az idő, véletlenül sem sietSzeretném lehagyni, de nem enged.Suttogja, hogy még pár hónap,Nem olyan sok, megsimogat. Haladok a tájjal, kietlen sivatag,Kísérőm az emléked és a vágyam utánad.A szobámban ülök, nem mozdul a falTalán por az, ami a szemembe tapadt. Vakon látom minden porcikádat,Érzem karodat, pedig csak egy szellő az.Ujjamba harapok, fájdalmat akarok,Menjünk már; de az idő csak mosolyog. Ha évek távolságára jutok is el,Az emléked itt marad velem.Nem akarlak érezni, látni,Azt sem akarom tudni, hogy vagy.